Kedd esti német bajnoki fordulóra utaztam decemberben, hogy 3 szezon után újra élőben nézhessem meg a kedvenc csapatomat, a Hamburger SV-t. A kikötő városiak az előző szezonokhoz hasonlóan az idén is szenvednek a Bundesligában. Ezzel szemben a vendég Eintracht Frankfurt zsinórban 10 meccse veretlen volt a találkozó előtt, ennek ellenére izgalmas találkozóra számítottam.

Az első meglepetés meccs előtt néhány órával ért a klub ajándék boltjában, ahova belépő vásárlás miatt érkeztünk. A mérkőzés napján az egyik szektorba szóló jegyeket féláron adják, így mindössze 27 euróért a 14. sorba szólót sikerült vásárolnom. Ilyen jó helyen évek óta nem volt szerencsém ülni európai elit bajnokikon. Egyetlen negatívumot a vendég szurkolók közelsége jelentette, melynek köszönhetően a hazai rigmusokból sajnos alig hallottam valamit.

A meccs előtt több mint másfél órával már a stadion felé sétáltam több száz fanatikus közt. Meglepő volt ugyan, hogy a város felől érkező metrókon csak elvétve akadtak Hamburg mezes nézők, de odaérkezés után meg is tudhattam, hogy miért nem: a metró megálló körüli kocsmák tömve voltak a kék-fehér-fekete sálas hangoskodó és táncoló hazaiakkal. Az aluljáróban feltűnt már néhány vendég ultra is és szólt a "Hurra, hurra, die Frankfurter sind da" rigmus, amellyel jelezték a hesseniek: itt vagyunk. A séta alatt egy frankfurti csoport mellé vetődtem, akik elmesélték 5 órás vonat utukat és magas német jegyárakra is panaszkodtak. Végül megállapodtunk, hogy a döntetlen nekik is és nekünk, hamburgiaknak is tökéletes lenne. A stadionba a beléptetés nagyon gyorsan haladt, szinte le se kellett lassítani, olyan gyorsan ment az átvizsgálás. Mielőtt megkerestük volna helyünket, még felmértük a büfék kínálatát. Az állandóak mellett sok kamion, furgon is érkezett, ahol az elmaradhatatlan sült kolbász mellett főleg a városra jellemző halas szendvicseket kínáltak az éhes nézőknek. Az árak meglepően barátságosak voltak, 2-4 euró között hozzá lehetett jutni mindenféle kolbászhoz, szendvicshez, amely megfelel a városi áraknak. Egyedül a sör drágább jelentősen: 5 euró volt a korsó, amely elengedhetetlen volt minden német számára. Egészen meglepő volt a felállított ideiglenes színpad és az ott koncertező zenekar, amely főleg hamburgiakat buzdító dalokat játszott. December közepén, kedd este nem számítottam ilyen programra.

A mérkőzés előtt fél órával már jócskán a félház közelében volt a stadion töltöttsége, mindkét tábor ultracsoportja feltöltötte saját szektorait, elkezdődtek a kötelező rigmusok. Felcsendült a hamburgi klub himnusza is: 30 ezren énekelték a Hamburg, meine Perle fülbemászó sorait. A játékosok érkezéséig fennmaradó 3 percet a jól ismert Zorbas főcím dala töltötte ki, tekintve a HSV görög csapatkapitányára, Kyriakos Papadopoulosra. A bevonulás alatt mindkét tábor élőképpel jelentkezett, kifejezetten sok füstbombával és görögtűzzel megspékelve. A pályát sűrű füst lepte el, a 14. sorból nem láttam el a játékosokig. Ennek köszönhetően a játékvezető a 37. másodpercben szüneteltette a játékot és csak a füst eloszlása után folytatódhatott az összecsapás.

A 6. percben robbant először a sokat látott Volkparkstadion, Gian-Luca Waldschmidt betalált, de a bíró érvénytelenítette a találatot. Három perccel később azonban a közönség kedvenc, Papadopoulos fejjel érvényes gólt szerzett és előnyhöz juttatta a HSV-t.

A 16. percben azonban jött a feketeleves, hatalmas védelmi hiba után Wolf talált a hazai kapuba, majd nyolc perccel később hasonló hibából Gavrinovic is betalált, ezzel megfordítva a meccset.

Az első félidőben még mindkét csapatnak volt néhány a helyzete, a második felvonásban azonban már abszolút a Hamburg dominált. Ezt bizonyítja a 65%-os labdabirtoklás és a 21-10-es kapura lövés mutató is. A szerencse azonban nem állt az észak német alakulat mellé, és a Frankfurt kapusa, Hradecky is parádézott. A vendégek 3 ponttal távoztak a kikötővárosból, ezzel megerősítve európai kupa helyüket a tabellán, a Hamburg viszont maradt az alsóházban, továbbra is a bennmaradásért küzdve.

A mérkőzésen több, mint 40 ezren voltak jelen, ami engem nagyon meglepett a meccs időpontját, a Hamburg tabellán elfoglalt helyezését és különösképpen a zord időjárást figyelembe véve. Az 57 ezer néző befogadására alkalmas stadion nem ürült ki rögtön a meccs után, az emberek még beszélgettek, megvitatták az eseményeket. Szembetűnő volt a nyugalom, egy Hamburg szurkoló sem volt ideges, nem volt túlságosan csalódott. A saját csapatuktól nem meglepő ez az eredmény, a teljesítmény pedig megfelelt az elvártnak. Sajnos most ez a  realitás a Bundesliga egyetlen olyan csapatánál, amely az alapítás óta minden szezont az első osztályban kezdett. Remélem a Bundesliga dínó továbbra is életben marad, a szurkolók és a város mindenképp megérdemelnék.

Nur der HSV!

Budai Márton