A világ egyik legnépszerűbb bajnokságában, a Premier League-ben két manchesteri óriásklub verseng a bajnoki címért. Milliárdos költségvetés, milliós nézettség, klasszis labdarúgók, csodás stadionok. Mégis mi tántoríthat el egy United szurkolót attól, hogy imádja, kövesse kedvenc csapatát? A válasz egyszerű: pénz, pénz, pénz. Nem könnyű ezt megérteni úgy, hogy Magyarországon nem tapasztalhattunk hasonlót az ezredforduló környéki futballgazdasági fellendüléssel párhuzamosan.

A '90-es évekkel kezdődően számos csapat tulajdonosa jött rá, hogy a legfontosabb meccsek nem feltétlenül a pályán zajlanak, ugyanolyan jelentős pénzügyileg is a topon lenni. Már Puskás is megmondta: nagy pénz, nagy foci. A Premier League kezdete óta (1992) azonban egészen más méreteket kezd ölteni a partvonalon túli verseny. Amíg ez nem volt hatással a szurkolókra, amíg "saját zsebből" és szponzori segítséggel dolgoztak a klubok, addig nem volt gond. Ám eljött az a pont, ahol a profit maximalizálása háttérbe szorította bármely néző érdekeit. Itt lett elege a Manchester United-szurkolók egy csoportjának, egészen pontosan 2005-ben, amikor a világszerte ismert befektető, Malcolm Glazer néhány hónap leforgása alatt szinte az egész Manchester United-et felvásárolta. 

Akik addig nap mint nap imádott csapatuk, a United bűvkörében éltek, azt vették észre, hogy a futballt már háttérbe szorítja a pénz, a játékot már nem gólokra, inkább eurókra játsszák. Kezdési időpontokat módosítottak az utolsó pillanatban a tévés közvetítések miatt, szurkolók helyett kizárólag üldögélő nézőket szerettek volna látni, és persze horribilis összegeket kértek el egy-egy belépőért. Ez már nem az a klub volt, amibe gyerekként beleszerettek. Nem hagyta őket nyugodni a kérdés, hogyan lehetne visszahozni az igazi futballt Manchesterbe? A megoldás kézenfekvő volt, a drukkerek villámgyorsan cselekedtek és rövid egyeztetések után 2005. június 14-én megalakult az F. C. United of Manchester, amely a következő évben az angol tizedik vonalba kapott besorolást. 

A keretet 900 jelentkezőből szűkítették 17-re, bőven volt tehát merítési lehetősége a frissen kinevezett edzőnek, Karl Marginson-nak, aki egészen 2017-ig ült a kispadon. A "lázadók" (a megalakulás óta Red Rebels-ként emlegetik őket) három év alatt három ligát masíroztak előre, aztán a hetedosztályban megtorpantak. A feljutásra egészen a 2014-15-ös szezonig kellett várni, azóta is a hatodosztály középmezőnyének stabil tagjai. 

A feljutó szezonban jórészt szurkolói támogatással megépült a csapat új stadionja is (addig különböző "albérletekben" játszottak), a 4400 férőhelyes Broadhurst Park, melyet meccsnapokon átlagban 2500 néző látogat. A rekordot egyébként még 2010-ben állították fel, a Bury stadionjában egy Brighton elleni FA-kupa meccsre 6731 néző látogatott ki. 

Az FC United hű maradt a hagyományokhoz több szempontból is. A Broadhurst Park főbejárati homlokzata szemlátomást hajaz az Old Trafford régi tartószerkezetére, a külső fa borítást pedig a United születésében kulcsszerepet játszó Newton Heath vasúti cégnek emléket állítva kapta a stadion. 

Filozófiájuk lényege, hogy klub van a szurkolókért, és szurkoló a klubért. Szembemennek a nézőket kizsákmányoló egyesületekkel, ezt mutatja tulajdonlási rendszerük is, mely teljesen demokratikus. Összesen kb. 5000 szurkolónak van tulajdon-, egyben szavazati joga. Például ők határozzák meg a hatályos jegyárakat "amit meg tudsz fizetni" alapon, vagyis nagyjából mindenkinek elfogadható árat állítva be az elkövetkező szezonra. Az első években népszerű molinó volt a "pies not prawns", vagyis "pitét a garnélarákok helyett", ez is jelzi a szurkolók hozzáállását. Ezt azonban egyre nehezebb tartani a "tűzhöz" közeledve, így az utóbbi években több kritikus időszakot és éles vitát kellett átvészelnie a klubnak, amelynek létezése ennek ellenére mesébe illő. 

Míg az FC United 2014 márciusában épp a hetedosztályban küzdött, addig Ferguson '92-es osztályának néhány játékosa egy egészen más filozófia mentén indította el felfelé a Salford City FC-t az angol labdarúgás létráján. Ryan Giggs, Gary Neville, Phil Neville, Nicky Butt és Paul Scholes megvásárolta az akkor nyolcadosztályú klubot. Rögtön a következő évben a tulajdonosi kör kiegészült egy szingapúri üzletemberrel, Peter Lim-mel, aki 50%-os részesedést kapott, míg a Ferguson-bébiknek maradt fejenként 10-10%.

Idén már a hatodosztályban küzdenek a feljutásért, jelenleg is vezetik a tabellát, bár a tulajdonosok reményei szerint ez csak a kezdet. Ryan Giggs tizenöt éven belül Championship-be juttatná a csapatot, első lépésként a Moor Lane-en felhúztak egy 5000 fős stadiont, illetve az összes labdarúgójukat főállásban foglalkoztatják. 

Igaz, mindkét csapat a Manchester United "gyermeke", eltérő filozófiájuk mégis éles ellentétbe állítja őket, amelynek kimutatására kínálkozó alkalom a két karácsonyi mérkőzésük. December 26-án parázs bajnoki meccset játszott egymással a két csapat a Broadhurst Parkban, melyet hallatlan izgalmak után végül a bajnokság középmezőnyében tanyázó hazaiak nyertek a ligaelső Salford ellen.

Január 1-jén ismét összecsapnak az újdonsült riválisok, ezúttal a Moor Lane ad otthont a City - United derbinek. A találkozónak ismét nem a United az esélyese, ennek oka pedig éppen a klubok lehetőségeiben rejlik. Az elvakult FC United szurkolói is belátják lassan, hogy az út itt elágazik. Vagy alárendelik magukat az eredményességnek és beállnak a pénz uralta klubok sorába vagy megrekednek az amatőr osztályokban és házon belül megőrzik a futball romantikáját.

Források: 

http://mancunion.com/2016/09/27/fc-united-manchester-salford-city/

http://www.nemzetisport.hu/angol_labdarugas/a-nagytestver-arnyekaban-2603055

https://en.wikipedia.org/wiki/F.C._United_of_Manchester

http://www.fc-utd.co.uk/

Képek forrása: 

Getty Images, Google