A január vége, február eleje sok helyen a világban az önfeledt mulatozás időszaka. Gondoljunk csak a kölni vagy riói karneválra. Vagy éppen a Santa Cruz-ira. A Kanári-szigetek legnagyobbikának fővárosában minden évben utcára vonulnak a helyiek és a turisták, hogy mindenféle jelmezbe bújva igazán jól érezzék magukat együtt. Szerencsémre pont a karnevál ideje alatt tartózkodtam Santa Cruzban és két bajnoki mérkőzésen megtapasztalhattam milyen is a spanyol szurkolói kultúra, egy kis karneváli bolondsággal.

Szombaton (február 6.) délután 5 órakor játszott bajnokit a sziget legfontosabb foci csapata, a Club Deportivo Tenerife. A szebb időket is megélt (UEFA-kupa elődöntő 2001/02-es szezon) klub ebben a szezonban a második ligában, azaz a Segunda Divisionban igyekszik kiharcolni a feljutást. (A meccs előtt és a meccs után is a tabella 15. helyét foglalták el, tehát a cél csúszik a következő szezonra.) A szombati ellenfél a 18. helyezett Huesca volt, így adott lett volna a körítés egy hazai sikerhez. A meccsre a belépők féláron voltak, a karneválra való tekintettel. Ennek megfelelően 11000 ember meg is jelent, ami félházat jelent az Estadio Heliodoro Rodriguez Lopezben. Ez a szám bármelyik magyar elsőosztályú csapatnak nagy büszkeség lenne, sőt, sajnos gyakran az egész fordulóban összesen jön össze ennyi néző.

A meccs előtt már két órával a stadion környékén minden bár és egyéb egység tele volt a hazaiak kék-fehér mezét viselő férfiakkal, nőkkel, gyerekekkel. Az összecsapásra érkező helyiek nagyobbik része valamilyen karneváli jelmezt viselt, amelyekre jellemző, hogy a férfiak nőnek öltöznek be. És ennek nagyon örülnek, kifejezetten jól mulatnak annak ellenére (vagy épp azért), hogy az alkoholfogyasztás jóval alacsonyabb, mint egy-egy magyar bajnokikor. A stadionba beérve azonnal szembetűnő volt a klub kisvárosi jellege. Minden szurkoló ismerte a másikat, jó ismerősként üdvözölték egymást. Egy érdekes szokást is megfigyeltem. A gyerekeknek szóló kedvezményes jegyek mind egy sorba szólnak (az elsőbe). Ennek nem a lustaság az oka, hanem a spanyol hagyomány azt diktálja, hogy a gyerekek együtt ülnek, szurkolnak, míg a szüleik szintén a saját korosztályukkal és egymással szórakoznak. A meccs előtt, alatt és félidőben mindenféle jelmezes férfiak (továbbra is a női ruhák domináltak) jártak körbe a stadionban és dobáltak cukrot mindenkinek, de főleg a legfiatalabbaknak. Igazán sajátos hangulatot varázsolt ez is, mint ahogy a stadion szerencsés fekvése is. Ahogy a nap a második félidő derekán kezdett végleg eltűnni, csodálatos narancssárgába borította a nyitott lelátókat. Az összecsapás végeztével aztán szinte a teljes stadion, teljes családok, mind a három generáció elindult Santa Cruz belvárosába karneválozni.

Szimpatikus volt nagyon, hogy megvoltak a klubnak a régi motoros szurkolói, a 60-70 éves bácsik, akik szotyizva, sörözve egy-egy sállal a nyakukban kis csoportokban élvezték klubjuk produkcióját. Minden bizonnyal nosztalgiázva. Emellett megvoltak a kapu mögötti ultrák is. Néhány zászlót lobogtatva, többen félmeztelenül végig énekelték a meccset, az ellenfelet nem gyűlölve. Az egyetlen negatívum a spanyol mentalitásból fakadt. A pályán a nagy küzdés és futás mellett sok volt a műesés és a reklamálás. A bíró pedig nem állt a helyzet magaslatán. Össze-vissza fújt, osztotta a lapokat, az utólagos összefoglaló alapján pedig két jogos tizenegyestől fosztotta meg a Tenerife csapatát. A szurkolók ezt nagyon rosszul viselték. Minden elhangzott, vagy épp elmaradt sípszó után felpattant több ezer ember és őszintén ordított, fülsiketítően fügyült. A mérkőzés végül 1-1-re végződött, ami a Huescának volt nagyobb öröm, hisz idegenben tudtak egyenlíteni a 88. percben. Pozitív volt nézni mindkét csapat pontos, rövid passzos játékát, rengeteg futással és küzdéssel. Lenne mit tanulnia a magyarországi focistáknak, edzőknek is. Meglepő volt, hogy a két klub keretében összesen három idegen légiós volt (ők is Portugáliából, Kamerunból és Hondurásból érkeztek, szóval kulturálisan spanyolokhoz közelállóak), ami kifejezetten szimpatikussá tesz egy együttest. Összességében jó, színvonalas meccset láttam, ami pedig a szurkolói viselkedést, hangulatot illeti, van mit tanulnunk magyarok. Nagy élmény volt látni a karneváli jó hangulatot a stadionban is.

Hasonló tapasztalatokat és élményeket szereztem másnap (február 7.) is. A CB Canarias kosárlabda klub játszott első osztályú bajnoki mérkőzést. Kosárlabdázóként és fanatikusként nagyon vártam a világ második legerősebb bajnokságának egy meccsét. (A spanyol első osztály, a Liga Endesa, az amerikai NBA-t követi.) A Tenerife ellenfele az őket a tabellán három hellyel megelőző, nyolcadik Unicaja Malaga volt. A vendég gárda a spanyol bajnokság mellett az európai topsorozatban, az Euroleagueben is aktív, ott van a legjobb 16 csapat közt. A meccs öldöklő küzdelmet és pazar védekezést hozott. Még hat másodperccel a vége előtt sem lehetett biztos a néző a győztesben. Végül a papírformának megfelelően a vendég Malaga diadalmaskodott 64-57-re. A végeredmény is mutatja, hogy nem a látványos támadások, kosarak végtelen sora jellemezte a meccset, hanem sokkal inkább az agresszív, kemény védekezés és brusztolós, melós, palánk alatti kosárlabda. Meg voltam elégedve a látott produkcióra, ezt vártam két jó európai csapattól.

Az igazi különleges élményt azonban ezúttal is a szurkolók biztosították. A szokatlan meccs kezdés (vasárnap 12:30) ellenére egy jó 3000 ember összegyűlt a 7500 ülőhelyes Pabellon Santiago Martinban. Biztos vagyok abban, hogy a Barcelona, vagy a Real Madrid sztárcsapatát teljes teltház fogadja. Ezúttal a karneválnak köszönhetően itt is szinte mindenki viselt minimum egy színes parókát, de nem maradhattak el a női ruhás szakállas spanyol férfiak sem. Itt a foci meccsel ellentétben "szervezett" karnevál is volt, ugyanis Rio de Janeirohoz hasonló dobosok és táncos hölgyek vonultak körbe a lelátón meccs előtt és a félidőben is.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen élmény és hangulat éppen egy spanyol bajnoki kosármeccsen ér majd, de nagyon örültem neki. Negatív ugyanaz volt, mint előző nap a foci meccsen. A bírók folyamatos fütyülése. De a két meccset összevetve megkedveltem a spanyol hangulatot és légkört. Pláne egy kis karnevállal fűszerezve.

Budai Márton