A címből legtöbben valószínűleg egy 2002. augusztus 14-ei eseményre asszociálnak, amikor is a ZTE futballcsapata Bajnokok Ligája-selejtezőn mérkőzhetett meg az európai klubfutball kiválóságait felvonultató Manchester Uniteddal. Mivel azonban a 14 év barátok közt sem kerek évforduló, valamint az imént említett meccsről már úgyis eleget hallottunk innen-onnan, ezért jöjjön inkább egy kevéssé ismert sikersztori, melynek főszereplői Zala megye székhelyén vésték bele nevüket a történelemkönyvekbe. Majdnem napra pontosan 25 éve, 1991. április 11-én nyerte meg először a magyar kosárlabda bajnokságot a Szolnoki Olaj. Az akkor még Olajbányász néven futó hazaiak a döntőben hatalmas meglepetésre négy meccsen legyőzték a ZTE gárdáját, és elhódították az áhított trófeát.

Az eddigi információk tudatában gondolhatnánk azt is, hogy ebben semmi különleges nincs, minden évben nyernie kell valakinek, ez akkor éppen nekik sikerült. Node a Tisza-partiak még csak második évüket taposták a legmagasabb osztályban, ráadásul az előtte levő (1989-90-es) szezonban a rájátszásban kiestek, és úgy tűnt, hogy egy év után ismét csak a feljutásért kell küzdeniük. Azonban a feltörő Olajnak elég volt egy szalmaszál, hogy megkapaszkodjon (konkrétan az Oroszlányi Bányász megszűnése), amely után osztályozón dönthették el a Sopron ellen, hogy ki is maradjon tagja a szűk elitnek. Ezt a lépést olyannyira sikerrel vették, hogy azóta nemhogy nem estek ki, de a rendszerváltás óta a legsikeresebb csapatnak mondhatják magukat 6 bajnoki címmel, 5 kupagyőzelemmel, valamint több-kevesebb nemzetközi sikerrel, szerepléssel.

A '90-91-es csapatot Rezák László és Szalay Ferenc vezette a csúcsra úgy, hogy a bajnokságot jóformán egy ötössel játszották végig. A kezdő ötösnek két meghatározó játékosa is a Szovjetunióból érkezett, a center Rasid Abeljanov, és az elődöntők egyik meccsén 48 pontig jutó magasbedobó Andrej Tyubin. Mindketten kaptak hideget-meleget az ellenfelek szurkolóitól, ám a nyomás csak pozitívan hatott rájuk. A kezdőben helyet kapott még a fiatal center Berkics László, akit a mai napig Királyként köszöntenek a Tiszaligeti Sportcsarnokban, valamint hátvéd és irányító poszton Tóth Attila és Tóth Zoltán.

A győzelemben nem kevés szerepe volt a szolnoki szurkolótábornak, amely a hazai meccseken hatalmas erőt adott a csapatnak, a döntő első mérkőzésén például a 2500 férőhelyes csarnokba 4000-en zsúfolódtak be.

12:15-től fantasztikus képsorok

Az ultrák nem felejtenek, 25 évvel a történelmi siker után méltóképpen emlékeztek meg a hősökről Szolnok belvárosban, tűzijátékkal színesítve a műsort, valamint görögtűzzel vörösbe borítva a város hídjait.

(Forrás: www.uo30.hu; olajkk.hu; youtube.com)