2018. jan 03.

Mi alakítja a labdarúgók értékét?

írta: domokos96
Mi alakítja a labdarúgók értékét?

Pénzről, csillogásról, és a valós teljesítményről

Szerdai vendégszerzőnk, Varga Zsombor írása

A címbeli kérdésre válaszolva: pénz. A 2017. nyári átigazolási szezon megmutatta, hogy a labdarúgók kivásárlási ára mindeddig elképzelhetetlen, csillagászati összegeket is elérhet: Neymar 222 millió eurós kivásárlási ára, és a Mbappéért, Dembeléért fizetett 145 és 105 millió euró a valaha volt három legmagasabb ellenértékű transzfer a labdarúgás történetében. Cristiano Ronaldo és Gareth Bale néhány évvel ezelőtti szenzációszámba menő kivásárlási ára labdába sem rúghat ezek mellett (tegyük hozzá, ebben a szezonban ők sem igazán*), a top játékosok ára néhány év alatt közel megduplázódott.

A kifizetett összegek duplázódása viszont nem jelenti azt, hogy a játékosok is kétszer annyira hatékonyan, szépen, fineszesen játszanának. Neymar akkor is igen jó labdarúgó volt, amikor még csak bagóért, 86,2 millió euróért vesztegették 4 éve. Az egyetlen magyarázat az emelkedésre az intenzív tőkebevonás, az elitcsapatok egyre növekvő bevételei, a labdarúgás elüzletiesedése, a labdarúgók branddé válása. Ebben az esetben viszont a topligák átigazolásai korlátlanul ki vannak téve a hozzá nem értő befektetők, tulajdonosok döntéseinek? Az lesz a drágább, értékesebb játékos, aki több sapkát ad el, és menőbb pókertársaság dealereként szerepel reklámfilmekben? A fiatal tehetségek cselezés helyett a vörös szőnyegen integetést fogják gyakorolni? Egy 2016-os tanulmány, ha nem is oszlatja el teljesen, de erősen megkérdőjelezi ezt az apokaliptikus világképet. 

legtobb_bevetel_klub.jpgA 2016-ban 5 legtöbb bevételt generáló klub bevétele 2016-ban, 2013-ban és 2010-ben. Forrás: Deloitte Football Money League 2017, 2014, 2011

A kérdés tehát az, hogy a játékosok hírneve határozza meg az árukat, vagy a valós teljesítményük is hozzájárul a labdarúgók értékéhez.  Egy fiatal közgazdász, Biró Gábor utánajárt a kérdésnek, számolt, programozott, égett a keze alatt a számítógép. Biró az 5 európai topliga több, mint 2800 labdarúgójának adatait elemezte, merítésébe a 2014/2015-ös szezon első osztályú csapatainak kerettagjai kerültek, az ő értéküket vizsgálta 2009 és 2015 között. Annak érdekében, hogy ne csak a jóval kisebb számú, tényleges átigazolások legyenek az elemzés tárgyai, Biró nem a kivásárlási árat vizsgálta, hanem egy mértékadó internetes portál, a Transfermarkt által félévente kiadott becslést a játékosok értékére, amely minden labdarúgó esetében elérhető. Elemzése így kellően széleskörű, de elsősorban nem a transzferárakra, hanem a játékosok szakértői megítélésére vonatkozik.

Több tapasztalat, több fizetés – de meddig?

Biró abból a közgazdasági alapvetésből indult ki, hogy bármelyik ember bérét elsősorban két dolog magyarázza, legyen az illető könyvelő, szénbányász, atomfizikus, vagy labdarúgó: mennyi időt töltött el formális oktatásban (a labdarúgók esetében akadémián), és hány év telt el azóta, hogy munkába állt (hány éve lett profi a labdarúgó). A szerző a focisták esetében is megerősítette azt az általános megfigyelést, hogy minél tapasztaltabb valaki, minél több idényt töltött már el profi ligákban, annál értékesebb, de ez a növekedés egyre kevésbé jellemzi a játékosok értékét (vagyis a tapasztalat hozama csökkenővé válik, ún. konkáv görbét ír le).

jatekos_ertekenek.jpg                        A tapasztalat csökkenő hozama. Forrás: A tanulmány, Biró (2016)

A tanulmány szerzője azt is megállapítja, hogy a játékosok esetében plusz egy aktív szezon hatalmas árváltozásokat okoz: a 2012/2013-as szezonban volt olyan labdarúgó is, akinek értéke majdnem a kétszeresére, 88%-kal növekedett, illetve olyan is, akinek 48%-kal csökkent a várható ára egy év alatt. Biró szerint ez azzal magyarázható, hogy a topligákban kiemelkedő, fiatal tehetségek szerepelnek, akiknek értéke könnyen a sokszorosára is nőhet néhány év alatt. Biró ugyanakkor helyesen ismerte fel, hogy ennél valami érdekesebbet is kell virítani a tanulmányban. A statisztikus közgazdászok ugyan szívesen elnyammognak az olyan kérdéseken, mint hogy az életkor magasabb fokú paraméterének kitevőjét kell vagy nem kell-e restriktálni, és ha nem kell, akkor vajon a szokásos helyett (a hangulat most hág a tetőfokára, és még a bólét sem dugjuk el!) a nemlineáris legkisebb négyzetek becslés használata elegendő módszertani megalapozást ad-e **, de ez aligha elégítené ki a labdarúgás szerelmeseit.

A csatár mindent visz

A szerző mindezek miatt a labdarúgók paramétereire vonatkozó adatokat is az elemzés tárgyává tette, mint a játékos posztja, magassága. Biró az egyes szezonokra külön becsléseket adott, így az összefüggések időbeli változása is megfigyelhető. Azt találta például, hogy a posztok esetében a 2012/2013-as szezon okozta a legnagyobb eltéréseket, a legnagyobb mértékben a csatárok értéke növekedett, ezt követte a középpályások, majd a védők értéknövekedése. 2013 előtt van különbség a posztok értéknövekedésében, utána nincs. Mielőtt azonban olyan következtetéseket levonva felháborodottan ugranánk föl, hogy 2013 után a posztok értékkülönbsége megszűnt a labdarúgásban és egyébként is, minek beszélünk egyáltalán középpályásokról, csatárokról és csapattaktikákról, óvatosságra intenék. Az időbeli eltérés oka valószínűleg csak annyi, hogy a szerző ugyanazt a megközelítőleg 2800 labdarúgó pályafutását követte végig 6 éven át, és a sok fiatal tehetség miatt a legtöbb értéknövekedés éppen 2013-ban jött felszínre. Továbbá a különböző módszerek eltérő eredményeket mondanak, a posztoknak csak a 2013-as különbsége tekinthető megalapozottnak.

Viszont a csatár-középpályás-védő értékbeli sorrenddel összefüggésben van, hogy a 2017-es három rekordösszeget szállító átigazolás során mindhárom megszerzett játékos csatár volt. A valaha volt legértékesebb játékosok lista is ezt támasztja alá: az első középpályás a listán a 4. helyet megszerző Paul Pogba 105 millió euróval, az első védő a listán a 25. helyet elérő, 58,1 millió eurót kóstáló Benjamin Mendy (lapzárta után érkezett, hogy Virgil Van Dijk védőt a Liverpool 75 millió fontért szerződtette, így a 9. helyre ugrott, mint a legdrágább védő). A tanulmány azt is megállapította, hogy a magasabb játékosok átlagosan többet érnek, minden egyes centiméter 1,3%-os értéknövekedést von maga után, amely nem tűnik soknak, viszont a 2800 játékos magassága 159 cm és 203 cm közötti értékeket vett fel, amely már nagy értékbeli szakadékok jelenlétét is mutathatja. De én úgy gondolom, hogy a testmagasság pozitív hatása a játékosok értékére is csak a posztok értékének különbözőségét mutatja elsősorban, vagyis a csatárok átlagosan nagyobb magasságát és magasabb értékét.

Na de mit csinálnak a labdarúgók?

Amikor nem adót csalnak vagy hajat lőnek be, focizni is szoktak: szétfutják magukat a pályán, gólt lőnek, passzolnak, esnek-kelnek, megsérülnek, mellbe fejelik egymást (ez a poén egyébként már legalább 5 éve nem vicces, és itt jegyezném meg, hogy Zidane és Cristiano Ronaldo hajzselére, fodrászra fordított kiadása köszönőviszonyban sincsenek). Mindezek miatt a szerző olyan teljesítményre vonatkozó mutatókat is számításba vett, mint egy játékos egy szezonban lejátszott meccsei, játékpercei, lőtt góljai, adott gólpasszai, sérülése és a kapott sárga és piros lapok száma.

Nem meglepő módon a szerző azt az eredményt kapta, hogy a sárga és piros lapok száma nem befolyásolja a játékosok értéket, a topjátékosok és a közepes értékű játékosok ugyanúgy követnek el szabálytalanságokat. A több szezonban eltöltött játékperc viszont meglepő módon csökkenti egy játékos értékét, bár csak kis mértékben. Itt arra hívnám fel a figyelmet, hogy a több pályán töltött idő valószínűleg senkit nem tesz rosszabb játékossá, de elsősorban a középszintű játékosok töltenek el többet a pályán: a zongoracipelők, a keményen dolgozó, csapattársakat kiszolgáló, kevésbé ismert játékosok. Az igazi húzóembereket, az elsővonalú játékosokat lecserélik, ha gyengébb az ellenfél, ha nem fontos, hogy villantsanak azon a meccsen, ezért ők kevesebb percet töltenek a pályán, ezt mutathatja az eredmény. A meccsek száma viszont egyértelműen, nagymértékben növeli a játékosok értékét, tehát azért pályára kell lépni, ha top focisták szeretnénk lenni, nem elég egy luxusmedence szélén süttetni a hasunkat. Bár ez sem egyértelmű: a sérülés miatt kihagyott meccsek száma egyértelműen növelte a játékosok értékét.

A két talán legfontosabb teljesítményt jelző mutató az egy szezonban lőtt gólok száma és az adott gólpasszok száma. Lelövöm a poént: ugyan mindkettő értékesebbé tesz egy játékost, de a kiosztott gólpasszok száma sokkal fontosabb, mint a lőtt gólok száma. A gólpassz minden esetben, minden szezonban fontosabb volt, nagyobb mértékben növelte egy játékos értékét, mint a góllövések száma. Ennél többre is következtethetünk az elemzés alapján: volt olyan eset, hogy a lőtt gólok száma 2009-2011-ben csökkentette egy játékos értékét átlagosan, ami azt jelentheti, hogy elsősorban a fiatal játékosok esetében a játékos megfigyelők nem azt értékelik, aki sok gólt lő, mert az valószínűleg egy önző játékos. Azt értékelik, aki sok gólpasszt ad, mert rá lehet csapatot építeni, a gólpasszok száma ebben az esetben is növelte egy játékos értékét. Tehát az elemzés megmutatta, hogy a sztárallűrök, az egyéni teljesítmények értékelése mellett a futball továbbra is csapatsport. Vagyis mit csinálnak a labdarúgók? Csapatban játszanak, legalábbis ha értékes játékosok szeretnének lenni.

downing.gif

Mert sajnos minden a pénzről szól

Az Alvin számmal ellentétben én nem gondolom, hogy az egész világ a pénzről szólna. Viszont a modern labdarúgás, az előbbiekben felsorolt reménykeltő megállapítások ellenére is, sajnos teljes egészében a pénzről szól. Az elemzés kiindulópontja a játékosok becsült értéke volt, ami hasznos mutató, de a ténylegesen kifizetett összegek, a kivásárlási árak ettől eltérhetnek, hiszen azok a klubok és a játékos között lefolytatott tárgyalásoktól függnek. A labdarúgásba injektált állami és befektetői pénzek, a növekvő mez- és jegyeladások miatt a focisták viszont jelentős részben pénzügyi termékké is váltak: a klubok mérlegelik, hogy a játékosok eladása és megvétele milyen jövőbeli bevételeket generálnak, vajon az adott labdarúgóért kapott 150 millió euró több vagy kevesebb-e, mint a későbbi mezeladásokért kapott pénz (jelenértéken számolva). Lehetséges, hogy Cristiano Ronaldo és a többi sztár valójában tőzsdére ugyan nem bocsátott, de az informális piacon szabadon adható vehető, cash flow-t termelő pénzügyi instrumentum? Ugyan nem egy tanulmány született már, amely a focisták értékét opcióárazás segítségével kívánta meghatározni, de azt azért nem gondolom, hogy Ronaldot be lehetne shortolni és játékosi szinten lenullázni pénzügyi műveletek segítségével. Fundamentális értékei nem változnának, tizenegyesest úgy is nagyon hatékonyan tudna lőni (jó néha beakad neki más is, na, néha 5 is valahogy. Mindenki boldog?).

Viszont a magas árak jelentős mértékben a hírnevet tükrözik. A fenti elemzés elsősorban a 2800 focista átlagáról tud mondani valamit. Vagyis az elemzés mondjuk az Athletic Bilbao játékoskeretére vonatkozik, és nem a Barcelona és a Real Madrid játékoskeretére.*** A topcsapatok játékosvételi politikáját sokkal inkább jellemezheti az egyéni teljesítmények elismerése, a játékosok befektetési céllal megvásárlása. Vagyis részben a labdarúgás tartalmi, élvezhető részének visszaszorulása, bár azért valószínű, hogy ha a játékos összegek meg is sokszorozódnak, a játékosok egymáshoz viszonyított értéke, kivásárlási ára nem változik meg alapvetően. Jelentős torzítások viszont előfordulhatnak. Ezekkel a tendenciákkal Biró is tisztában volt, amikor a tanulmány bevezető idézetének ezt a Thomas Müller idézetet választotta: „Őrület, hogy milyen összegek mozognak mostanában a labdarúgásban, de ez csak az üzlet. Egy ember sincs, aki 100 millió eurót ér, ez csak egy összeg, ami gazdát cserél. Ezért nem is foglalkozom túl sokat ezzel.”

* a cikk szerzője 2004 óta Barcelona szurkoló. Huh, jól láttam, hogy elveszítettük a tisztelt olvasók felét?

** a cikk szerzője nem az alapos, körültekintő módszertani megalapozás ellen emel szót, hanem az ellen, ha ennek használata öncélú, ha másból sem áll egy elemzés, nincsenek önálló gondolatok. Biró dolgozata ezzel szemben kreatív adatelemzési használatról tanúskodik, amely a cikkben is ismertetett fontos megállapításokra vezet. De hogy ne maradjanak elvarratlan szálak: kellett restriktálni, a szerző saját becslésű Mincer paraméterre alapozott nemlineáris becslése nem konvergált és irreális paraméterértékeket eredményezett.

*** a spanyol labdarúgó bajnokság jelenleg a 3. legtöbb bevételt generáló bajnokság az 5 topliga közül, az Athletic Bilbao pedig jelenleg 12. helyezett a bajnokságban. A főszerkesztő úr nagyon rágja a fülemet, hogy a Hamburgot mondjam példaként, de a német bajnokság a 2. legtöbb bevételt hozó bajnokság, és a Hamburg jelenleg utolsó előtti, és a Hamburg egy kicsit szerepéhez mérten sokat szerepel a Sportszerű hasábjain.

https://www2.deloitte.com/uk/en/pages/sports-business-group/articles/annual-review-of-football-finance.html

Források, további érdekességek:
http://szd.lib.uni-corvinus.hu/10294/
http://www.goal.com/en/news/the-100-most-expensive-football-transfers-of-all-time/ikr3oojohla51fh9adq3qkwpu

https://www2.deloitte.com/uk/en/pages/sports-business-group/articles/deloitte-football-money-league.html
https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_most_expensive_association_football_transfers
https://www.transfermarkt.de/

Szólj hozzá